A kijevi tranzitállomás mármár ismerősként köszöntött. Hála az ukrán légitársaság hippibarát viteldíjainak, ezúttal is rajtuk keresztül repülök imádott Indiámba. Az indulás előtti este (jó szokásomhoz híven még teljesen összepakolatlanul) rápillantottam a delhi időjárásjelentésre és megelégedett huncutsággal röptettem messze táskámtól a melegpulcsit. Majd maga a táska is ugyanilyen ívet leírva pihent meg a sarokban.

Ezúttal tudnillik az eszközpark folyamatos mobilitásán fekszik a hangsúly, ami maga közel testsúlyom felét teszi ki. Így sajnos az olyan luxuscikkek mint váltásalsó, zokni, pulóver, vagy teszem azt neszeszer sajnos nem kalandozhat velem indusföldön. A kameraállvány szűkös kis réseibe beletologattam a tisztasági csomagomból robbantott arckenőcsöt és hajzselét (nemcsak, hogy hiú még hülye is ez a fiú...) és egy-két, a kameratáskába már be nem passzítható apróságot.

A reptéren találkoztam kedves barátommal, egyben jelen kalandom megosztójával, a hazai fotózás legpengébb mesterlövészével, Gáborral. Engem megint anyukám perdített ki a röptérre (akinek küldök nagy szívecskéket is egyúttal), neki viszont 2 (kettes darab) csinike volt a gardedámja, ami kicsit bosszantott, de hát fotósnak lenni csajozosabb, mint rendezőnek. Egy bizonyos szintig legalábbis... Muha.

És igen-igen én most rendező-operatőrként érkezem szerelmetes Indiámba, kisztihánd. Három dokumentumfilmet iparkodom elkészíteni kicsit több mint egy hónap alatt,három teljesen különböző témában, három eltérő szegletében rajongott csodaországomnak. Igyekszem eljutni turisták által kevéssé ismert helyszínekre és bemutatni ezen csodálatos világ apró kis rétegei közül néhányat, remélhetőleg mindnyájunk okulására.

Említett hely- és súlytakarékossági elvek mellett a kijevi átszállás hátborzongatóra sikeredett. Közel nulla fokban kilépni a hers ukrán éterbe, azonnal lepofozta arcomról az utazás örömvigyorát. Szerencsére a tranzitbuszban összefutottunk egy csupamosoly magyar kishölggyel Anna személyében, kinek érdeklődő szemcsillogásai feltüzelték fagyos kedvemet. De Kijev száksz (ti.: szívás) télen, én mondom. És persze a gépünk is késett jó két órát a kiváló légköri viszonyoknak köszönhetően, így még a vártnál is további időzésem örökre beleégette elmémbe a meleg holmik rendelkezésre állásának biztosítását.

De Delhi nem okozott csalódást. Delhi remek. Delhiben meleg van, Delhiben az élet szép. Hajnalni szállásfoglalásunk után tragikus hirtelenséggel zuhantunk álomba, hogy már rögvest felkeléskor bele tudjunk vágni rengeteg kalandot és tapasztalatot ígérő filmes odüsszeiánkba.

Izgi lesz, szavamra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.