2009.03.10. 05:15
Pahar Ganj
A fejem felett folyamatosan kerepelő ventillátor számomra kellemes duruzsolás, Gábornak inkább zavaró tényező volt, de közel nyolc órát így is ájultan tudtunk aludni. Első reggelünkön hamar beleszédültünk a delhi szagba, de rendületlen elszántsággal vetettük magunkat Pahar Ganj sokasságába.
Pahar Ganj Delhi piac és turistanegyede. Ezen kerület olvasztja magába a Delhi vasútállomást, a Main Bazaar utcát, tucatnyi hotelt és guest house-t, végeláthatatlan piacsorokat, hosszú keskeny kis csapásokkal kavarogván kilométereken át a főváros szívében. Ha Delhibe érkezel csóró turistaként, itt a helyed. Olcsó szállás, olcsó kaja és filléres ajándékvásárlási lehetőségek tobzódnak a szokottnál is sokkal sűrűbb elrendezésben.
Mi egy eldugott kis mellékutca háromemeletes foghíjtelek-szállójában vettünk ki szobát, egy éjszakára 700 rúpiáért (az úgy 3500 HUF). Ez átlagos árnak mondható egy delhi kétágyas szobáért, de azért ennél sokkal olcsóbban is el lehet helyezkedni, ha az ember maga mögött hagyja a nagyvárosokat. Ezért az árért errefelé egy ablaktalan szobát kap az ember, felszereltség gyanánt ventillátorral, fürdőszobával, és néha televíziós készülékkel. Bár teljes őszinteséggel szólván én amennyire lehet ignorálom a tévét a környezetemben, Indiában néha belelesek, főleg, hogy mi a kotta a bollywoodi sztárvilágban. Bezony, ezen fiacska teljes mellszélességgel kiáll az indiai filmsztárlányok dicsőitése mellett s mint jelesült rajongó, igyekszik figyelemmel kísérni a fontosnál fontosabb celebeseményeket. Ki tudja ugye mikor derül ki Deepika Padukone-ről, vagy Priyanka Chopra-ról, hogy a magamfajta jóképű fehér fiúk vonzzák... kacsintófejecske
Bár igazándiból jelen állapotomban inkább rőtvörösnek, semmint fehérnek mondanám magam. Persze sose értettem ezt a “fehér” kifejezést. A google háttere, na az fehér. Nekem egyetlen ismerősöm se fehér, semelyik országban, bármennyire is nagyra vannak fehérségükkel a fehér seggek. Hagyjuk is.
Én ugyanis veres vagyok, tisztelettel. Dél körüli indulásunk a város parkjába szépen felperzselte arc és vállbőrömet, annak rendje és módja szerint. Vittünk ugyan naptejet (naptejet! az milyen? két napja még a fogam vacog a hatosvilin, mostmeg naptej kell, pazar), de sajna az egészséges téli pesti fakóságom oly mohósággal szívta be a tündöklő sugarakat, hogy voltaképp ríltájm követhető volt a leégés.
De megérte ám, kell egy kis pirongás, egyszerűbb úgy doksifilmet gyártani, ha kedves kis turistafiúcskáknak látszunk; nehéztüzérségi felszereléssel.
Körbepillantottunk pár tipikus kisutas gócponton, láttunk emlékműveket, kirakodó vásárokat, mindent mi üdülőnek ingere. Bár nekünk semmi ingerenciánk nem mutatkozott a milliónyi minket megelőző vándor lábnyomát tovább mélyíteni. Tervünk szerint haladunk, filmeket forgatunk. Kicsiny szerencsével ugyebár.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://hdhippik.blog.hu/api/trackback/id/tr81992881
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.