2009.03.29. 15:42
Színadratta
Hideg reggel borzolta fel kedélyállapotomat, ahogy hajnali öt órakor lehúzván magamról a takarót kényszerítettem agyam a bootolásra. Mire felállt a rendszer én már a földön ültem műanyagzacskók és szigetelőszalagok között, ölemben a kamerával, amit be készülök vinni az egyik legkevésbé kameráknak való környezetbe.
Reggel pedig kezdetét veszi a színek karneválja. Az emberek napokkal előtte felszerelkeznek mindenféle színes porokkal, festékekkel töltött vízipuskával, zsákszámra cipelik haza a szikrázó színeket, hogy Holika máglyájának leégése után a tavaszt és az isteni csodát ünnepelve adják át magukat a féktelen bulizásnak.
Bent akartam lenni közöttük, Holit akartam játszani és táncolni, elvegyülni és festegetni, valamint színes lenni én is. Ha kifordítva mindenki rózsaszín, akkor összefestve a magyar gyerek is indiainak tűnik. Hamar lent teremtem hát egy kis zenészbanda körül örjöngő tömeg közepén és amúgy bokázósan táncra perdültem a szívárványpompás csődület kicsattanó örömére. Peregtünk és forogtunk hosszan, majd hirtelen a templom felől egy idős, nagyszakállú guru lépett elém. Két kézzel megfogta arcomat, hosszan a szemembe nézett és egy pici biccentéssel és mosollyal kísért áldás után felkente arcomra az első réteg festéket. Ezután a tömegben elszabadult a pokol. Mindenfelől kaptam a színeket, hamar megteltek pórusaim, szám, orrom, fülem és úgy egyáltalán mindenem a rámhullott köszöntésekkel.
Szólj hozzá!
Címkék: blog india utazas fesztival hippi festival hippik utazunk holi hdhippik colors krishna mathura vrindhavan
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.